X
     
 
 
     
 
 
 
 
1. A VÉNUSZ TEMPLOM TANÍTÁSAI
- Szexis Nő tanfolyam
- Orgazmus Tábor
- Szeretet masszázs tanfolyam
- Taoista szexmasszázs tanfolyam
2. CSAK NŐKNEK
- Bájitalok
- Sztriptíz kezdőknek
- A fallosz mitológiája
- Varázsigék
- Hüvelytorna
- Szerelem teszt
- Istennők üzenete
3. EROTIKA A MŰVÉSZETEKBEN
- Nyugaton
- Keleten
- Casanova Tarot
- Szerelem a klásszikus művészetekben
4. KÁMA-SZÚTRA
- I. rész
- II.rész
- III. rész
- Képek
5. AZ ILLATOS KERT
- 1. rész
- 2. rész
- 3-4-5. rész
- 6/I. rész
- 6/II. rész
- 7. rész
- 8. rész.
 
 
     
 
 
  Muhammad an-Nefzawi
Az illatos kert
1. rész




TARTALOMJEGYZÉK

Előszó
Általános észrevételek az egyesülésről
Bevezetés
A könyv eredetéről
Első fejezet: A dicséretreméltó férfiakról
Második fejezet: A dicséretreméltó nőkről
Harmadik fejezet: A megvetendő férfiakról
Negyedik fejezet: A megvetendő nőkről
Ötödik fejezet: Az egyesülésről általában
Hatodik fejezet: Az egyesülés módjairól
Hetedik fejezet: Az egyesülés ártalmairól
Nyolcadik fejezet: A férfi hímtagjának ritka neveiről
Kilencedik fejezet: A nő szemérmének ritka neveiről
Tizedik fejezet: Az állatok szerszámairól
Tizenegyedik fejezet: A nők csalárdságairól
Tizenkettedik fejezet: Hasznos és megszívlelendő
tanácsok férfiaknak és nőknek
Tizenharmadik fejezet: Az érzéki vágy forrásairól
és serkentőiről
Tizennegyedik fejezet: A meddő nő méhének leírása
és a meddőség gyógyszerei
Tizenötödik fejezet: A férfi terméketlenségének okairól
Tizenhatodik fejezet: Azokról a szerekről, amelyek kihajtják a méhből a magot
Tizenhetedik fejezet: A tehetetlenség átkának feloldásáról
Tizennyolcadik fejezet: A hímtagot megnövesztő és felnagyító szerekről
Tizenkilencedik fejezet: A hajlatokat és a réseket szagtalanító és szűkítő szerekről
Huszadik fejezet: A terhesség jeleiről és a születendő gyermek neméről
Huszonegyedik fejezet: Végezetül a tojás hasznáról és az egyesülésre serkentő italokról






Előszó

Az Illatos kert a Káma-Szútra és a kevésbé
ismert Anangaranga szellemében született
mű, a középkori arab szexuális ismereteket
tükröző, tudományos igénnyel készült kompiláció.
Szerzőjéről keveset, jóformán semmit sem
tudunk; egyetlen fennmaradt könyvének keletkezési
ideje is bizonytalan: a XV. vagy a XVI. század.
A tuniszi tudós sejk alkotása azonban korántsem
egyedülálló az arab irodalomban.
Számos szexuálhigiéniai értekezés előzte meg
az iszlám korábbi évszázadaiban, amelyek a
nőgyógyászattal foglalkozó művekkel együtt
az arab orvostudomány egy speciális területéről
adnak felvilágosítást. A nemi érintkezésről
szóló tudományos irodalom a görög-római
orvosi kézikönyvek idevágó fejezeteinek
lefordításával vette kezdetét, hogy a későbbiekben
olyan jeles tudósok, mint al-Kindi, ar-Rázi,
Ibn Szína és Ibn Maimún szóljanak a
témáról. A szexualitás kérdéseit tárgyaló
könyvek szinte külön műfajt (kutub al-báh)
teremtettek, amely a tudományos és a szépirodalom
határán húzódott meg. Az efféle
könyvek első méltatása al-Dzsáhiztól származik,
aki e műveket tankönyveknek tartotta,
ahogyan ezt szerinte az indiaiak is tették.
A nemiség iránti élénk érdeklődés a szorosabb
értelemben vett arab szépirodalomnak
is egyik jellegzetes vonása. A költészet terén
jól példázza ezt a qaszída elején álló naszíb,
amely gazdag szókinccsel, naturalista képekkel
és markáns erotikával mutatja be a pogánykori
arabság szerelmi életét. Hasonlóképpen
nélkülözhetetlen forrás - e téren is -
az érdekes anekdotákkal és történeti adatokkal
tarkított Énekek könyve, az arab irodalom
kimeríthetetlen kincsestára; akárcsak az
omajjád és abbászida kori szerelmi líra (ghazal)
egyes gyöngyszemei, amelyek szókimondó
stílusukkal durván sérthetik az eufémizmushoz
szokott füleket. A próza területéről
elég a már említett al-Dzsáhizra utalni, de
említhetnénk történeti és földrajzi írókat is,
akik egy etnográfus érdeklődésével rögzítették
a különböző korok és területek különös
szexuális szokásait.

Az iszlamizált arabság nemi életére vonatkozó
elsődleges kútfőnk természetesen a Korán.
Ezt szervesen egészíti ki a hadísz irodalom,
amely a prófétának tulajdonított mondások
segítségével teremtett lehetőséget a
változó társadalmi gyakorlat és a szent könyv
örök érvényű normarendszerének összeegyeztetésére.
E forráscsoporthoz tartoznak még a
különböző iszlámjogi iskolák tanításai is.
A házasságnak, a két nem együttélésének
igen változatos formái voltak ismeretesek az
iszlám előtti arabság köreiben. A szerződés,
a rablás, az öröklés és a csere útján létesített
unió mellett szokásban volt a meghatározott
időre szóló, élvezeti házasság (nikáh al-muta),
amelyet esetleg - amint ezt már Ammianus
Marcellinus is megjegyzi (XIV. 4.) - meg is
lehetett hosszabbítani. Ezt a kvázi próbaházasságot
alig egy lépés választja el a prostitúciótól
(bigá), a zászlókkal megjelölt házakban
élő szajhák, ha nem is áldott, de társadalmilag
elfogadott tevékenységétől. Adatok szólnak
továbbá a korlátlan poligámiáról, a konkubinátusról
és a szexuális vendégbarátság intézményéről;
sőt a poliandria későbbi határozott
tiltása annak meglétére is következtetni enged.

A mohamedi revelációból sarjadó szigorú
és következetes monoteizmus új erkölcsi értékrendszer
kialakítására törekedett. Az alapvetően
patriarchális társadalomban a filiáció
tisztaságának érdekében szabályozni kellett az
együttélés feltételeit és körülményeit. A nemek
találkozásának egyedüli elfogadott és
üdvözítő módja a házasság útján létrejött
egyesülés (nikáh) volt, amely egyszersmind
vallási kötelességnek számított és a kölcsönös
kielégülés törvényes kereteit teremtette meg.
A "szaporodjatok és sokasodjatok" (Mózes
I. 1. 28.) parancsa tovább élt az iszlámban is.
A Korán és a hadísz szavai lépten-nyomon a
házasságban átélhető szerelmi gyönyörökre
buzdítanak, s elvetik a cölibátust, a nemiségnek
a földi életből való száműzését, az önmegtartóztatás
és a szüzesség végleges megnyilvánulását. A
hit és a nemiség összefonódását, a szexualitás
transzcendens megítélését legjobban a
próféta következő szavai érzékeltetik:
*Mikor egy férfi hitvesére néz, s az visszanéz
reá, Allah kegyelemmel tekint le
rájuk. Mikor megfogják egymás kezét,
bűneik ujjaik között távoznak. mikor
együtt hálnak, angyalok állják körül
őket a földtől a mennyboltig. A kéj és
a vágy olyan szépek, mint a hegyek. Ha
a feleség viselős lesz, jutalma annyi, mint
a böjté, az imáé és a szent háborúé
(együtt).*

A testi vágyak kielégítése, az ölelés önfeledt
öröme tehát nem tekintendő bűnnek, sőt
a legális körülmények között lezajlott egyesülés
Allah szemében szent násznak, kegyes
áldozatnak számít. A túlvilági, paradicsomi
boldogságban is jelentős szerepet játszik a
szépkeblű és örökifjú szüzek végnélküli ölelése.
A húrik - az ideális nők - buja szépségének
leírását olvasva mintha az Énekek éneke
himnikus sorai csengenének vissza fülünkben.
A nők helyzete mindezek ellenére nem
éppen irigylésre méltó, az iszlám erősen
hagyományorientált férfiuralmú társadalmában. A
nemi erkölcs kettősségét jellemzi,
hogy tovább él a többnejűség, és az ágyasság
korlátozott, de egyszersmind szentesített szokása
(Korán IV. 3.). Igaz ugyan, hogy minden
asszonynak megvan a maga éjszakája, de
nem is tagadhatja meg magát urától, történjen
a dolog - a hadísz szavai szerint - akár egy
teve púpján.

A házasságon kívüli nemi kapcsolat, a paráznaság
(ziná) a legsúlyosabb bűnök közé
tartozott (Korán XXIV. 3.), és az érte kijáró
száz korbács (Korán XXIV. 2.) felért a bibliai
megkövezéssel. A házasságtörésről szóló
anekdotáknak se szeri, se száma az arab irodalomban
- gondoljunk csak az Ezeregyéjszaka
pajzán és sikamlós történeteire -, de szinte
valamennyi az eredendő bűnben leledző női
nem csapodárságára hívja fel az olvasó figyelmét.
Az erotika nemes és felszabadult örömét
beárnyékolta a férfiak beteges bizalmatlansága
és féktelen féltékenysége, amely a nők
lefátyolozásával és bezárásával a háremek
kialakulásához vezetett. A nemek társadalmi
érintkezésének korlátozása melegágyul szolgált
az önkielégítés (isztimná), az egynemű kapcsolatok
(livát-pederasztia, szihák-tribádia) és a
bestialitás (vahsijja) gyakorlatának elterjedéséhez.

A tehetősebbek az ókori hetérákéhoz hasonló
szerepet játszó énekesnők (kiján) és csupaszképű
legények (gilmán) társaságában hódoltak élvhajhász
szenvedélyeiknek, de sokaknak még az egyetlen
feleség megszerzéséhez szükséges menyasszonypénz
(mahr) összegyűjtése is komoly nehézségeket
okozott. A koráni tiltás ellenére
ugyan tovább él a prostitúció, sőt Andalúziában
adófizetők (harádzsijját) űzik ezt az ősi
mesterséget, de a szent könyv (XXIV. 33.)
önmegtartóztatást ír elő a házasság megkötéséig.
Valamivel kedvezőbb a helyzet vidéken
és a beduinok köreiben, ahol a nők a szegénység
miatt kénytelenek a háztartáson kívüli
munkákba is besegíteni, s így lehetőség nyílik
az ellentétes neműek találkozására. Itt viszont
éppen a szűkös anyagiak miatt gyakoribb az
egyébként is jellemző endogám, unokatestvér-házasság.

Az iszlám elvi állásfoglalása és a megvalósuló
szexuális gyakorlat között tehát nagy
eltérések figyelhetők meg. Ezek áthidalására
törekedtek az iszlám II-III. évszázadaiban kialakuló
vallásjogi iskolák, amelyek a nemiség
kényes kérdéseiben köntörfalazás nélkül, a
dolgokat nevükön nevezve ítélkeztek több-kevesebb
toleranciával. Elnézőbben vélekedtek
például az önkielégítésről, mint a szodomiáról
és a bestialitásról; a coitus interruptust
(azt) pedig a feleség hozzájárulásával elfogadhatónak
tartották.

Ugyanez a nyitottság és természetesség jellemzi
az erotológiai kézikönyvek sorába tartozó
Illatos kertet is. Mindenfajta álszemérem
nélkül, frivol, de ugyanakkor áhítatos hangon
ír a profán szerelem legemelkedettebb
pillanatairól. Az orgazmust jelölő szó szinte
mindig az arab nyelvben használatos duális-ban
szerepel, ami azt jelenti, hogy mindkét
fél közel egyidőben jutott el a szexuális kielégülés
tetőpontjára. Ennek hangsúlyozását
nem lehet elég pozitívan értékelni; s valószínűleg
nemcsak egy ideális és elérendő állapot
leírását olvashatjuk ki belőle, hanem a késleltetett
magömlés (imszák) segítségével megvalósítható
realitást is. A termékenyítő erőt
jelképező erigált hímvessző méreteinek tulajdonított
túlzott jelentőség talán a phallosz
kultusz egy atavisztikus vonása, de szemléletesen
fejezi ki az utódlás szempontjából igen
lényeges termékenység megkülönböztetett
fontosságát. Külön fejezetek foglalkoznak az
impotencia és a meddőség okozta zavarok
leküzdésével, amelyek komoly válóoknak
számítottak adott esetben. Az izgató, serkentő
és szépítő szereket leíró receptek is a nemi
vágy és a szexuális aktivitás fokozására szolgálnak,
de nem öncélúan. A házasság alapjának
tartott egyesülés közös örömök forrása,
s mint ilyen, összetartó erőként funkcionál.
E fontos ténynek a felismerése a könyv egyik
alapgondolata. A mindkét fél számára élvezetet
jelentő szexuális együttlét érdekében részletezi
az egyesülés szempontjából hasznosnak
vagy ártalmasnak ítélt körülményeket. Állításait
és tanácsait versekkel, mesékkel, tréfás
példákkal és sikamlós anekdotákkal támasztja
alá és fűszerezi. Egy egész fejezetet szentel a
nők ármányos csalárdságainak, s noha az erkölcsi
elmarasztalás a szebbik nemet illeti, a
fejezet egésze fügét mutat a férfiaknak is.

A mediterrán emberre jellemző szellemes
túlzásokkal tarkított, didaktikusan szerkesztett
tankönyv bevezet a szerelem elsajátítható
tudományába, útmutatást nyújt a szexuális
élet szinte valamennyi területére. Egy zárt
világ tárul fel előttünk; betekinthetünk az
arabok gondolatainak azon szféráiba, amelyekről
eddig csak az Ezeregyéjszaka meséi
lebbentették fel a fátylat.






Általános észrevételek az egyesülésről

Az Illatos kert a Káma-Szútra és a kevésbé
ismert Anangaranga szellemében született
mű, a középkori arab szexuális ismereteket
tükröző, tudományos igénnyel készült kompiláció.
Szerzőjéről keveset, jóformán semmit sem
tudunk; egyetlen fennmaradt könyvének keletkezési
ideje is bizonytalan: a XV. vagy a XVI. század.
A tuniszi tudós sejk alkotása azonban korántsem
egyedülálló az arab irodalomban.
Számos szexuálhigiéniai értekezés előzte meg
az iszlám korábbi évszázadaiban, amelyek a
nőgyógyászattal foglalkozó művekkel együtt
az arab orvostudomány egy speciális területéről
adnak felvilágosítást, a nemi érintkezésről.






Bevezetés

Hála légyen Allahnak, aki a férfiúi örömök
forrását a nő hasadékába helyezte és úgy rendelte,
hogy a férfi dárdája nyújtsa a legnagyobb
gyönyört a nőnek. Nem adatik meg
a nőnek az öröm és a kielégülés, ameddig a
férfi szerszáma belé nem hatol; és hasonlóképpen
a hímtag sem ismer pihenést vagy
nyugalmat, amíg be nem nyomul a rések
résén át.
Innen származik a kölcsönös cselekvés.
Kezdetét veszi a küzdelem a két szereplő
között, ölre mennek, üzekednek, kemény
harcot vívnak, mígnem az ágyékok
találkozásánál fogva hamarosan megjön
az élvezet.

A férfi, mint mozsárban a törő, míg a nő
buján segédkezik; és végül megjön a várva
várt magömlés.
A csók a szájon, az orcákon és a nyakon,
az ölelkezés, valamint az üde ajkak beszívása
mind Allah ajándéka, hogy gerjedelmet
okozzon a kellő pillanatban. Allah
bölcsességében emlőkkel díszítette a női
mellet; húsos nyakkal, csábító és vágyakozó
orcával ajándékozta meg a nőt. És szemekkel,
melyek szerelmet gyújtanak, és szempillákkal,
melyek élesek, mint a fényes pengék. Ő
formálta gömbölyű hasát, szép köldökét és
fenséges farát, és mind e csodákat a combok
hordozzák.

Közéjük helyezte Allah a csata színterét,
mely - ha jó húsban van - az oroszlán pofájára
emlékeztet. A neve vulva. Oh, mily sok férfi
lelte halálát miatta! S köztük hány hős!
Szája van, nyelve és ajkai. Olyan, mint a
gazella patájának nyoma a sivatag homokjában.
Mindezt két bámulatos oszlop támasztja,
hirdetve Allah hatalmát és bölcsességét. Nem
túl hosszúak, de nem is túl rövidek, s térdek,
lábikrák, sarkok és bokák díszítik drága ékszerekkel.
És akkor megmártóztatta a Mindenható a
nőt a ragyogás, érzékiség és gyönyörűség
tengerében, ruhákba öltöztette, fénylő övvel
övezte és kacér mosollyal ékítette.

Dicsérjük hát az Urat, magasztaljuk Őt,
aki megteremtette a nőt, széppé tette, kívánatossá,
gyönyörű alakban formázta, duzzadó
keblekkel, dús hajjal, szerelmes pillantásokkal,
melyek felébresztik a vágyat!
A Világ Ura megadta nekik a csábítás hatalmát:
minden férfi - legyen erős vagy
gyenge - alárendeltetett a nők iránti szerelemnek.
Általuk találunk társat vagy magányra
kárhozunk, miattuk kelünk útra vagy maradunk.

Az az állapot, melyben a szerelmes szívek
vergődnek, ha távol vannak szerelmüktől,
még csak jobban szítja a szerelem lángját; a
rabság, a szerencsétlenség és boldogtalanság
érzetét kelti; szenvednek a bizonytalanságtól,
és mindez az érintkezés utáni lángoló vágy
következménye.
Én, Allah szolgája, hálás vagyok, hogy
senki sem menekülhet a szép asszonyok szerelmétől,
a vágytól, hogy birtokolja őket,
sem átváltozással, sem megfutamodással, sem
elkülönüléssel.

Vallom, hogy egy az isten: Allah, és nincs
hozzá fogható. Kitartok ezen állításom mellett
az utolsó ítélet napjáig. Hasonlóképpen
vallom urunknak és tanítónknak Mohamedet,
Allah szolgáját és követét, a próféták
legnagyobbikát - Allah áldja és üdvözítse
őt, családját és követőit az idők végezetéig.
[A Korán XXXIII. szúrájának 56. verse felszólítja
a hívőket, hogy imádkozzanak Mohamedért és kérjék
Allah áldását reá. Ezért soha nem ejtik ki a
Próféta nevét anélkül, hogy ne tennék hozzá a
dicsérő formulát: "Allah áldja és üdvözítse őt!"]
Imádkozom és áldását kérem a büntetés napjára,
e rettenetes találkozásra.






Első fejezet

A dicséretreméltó férfiakról


Tudd meg, ó vezír - Allah áldása rád -,
hogy különböző fajtái vannak a férfiaknak és
a nőknek: vannak, akiket dicséret illet, de
vannak, akik csak megvetésre méltók.
Mikor egy igazi férfi nők közelében találja
magát, hímtagja megnő, erőssé, férfiassá, keménnyé
válik; lassan teszi meg a célhoz vezető
utat, s ha kifújta magát, újra útra kész.
Az ilyen férfi kedves és becses a nők szemében,
mert a nő csak az egyesülés kedvéért
szereti a férfit. Szerszáma ezért legyen kielégítő
széltében s hosszában. Legyen széles
mellkasa és súlyos fara, tudja, hogyan kell
lassan, de biztosan célba érni és készen állni
újra a csatározásra. Szerszáma súrolja és töltse
ki a vulvát.
Az ilyen férfit szeretni fogják a nők, mert
ahogy a költő mondja:
Ifjakban kerestek olyan tulajdonságokat,
Mik érett férfi dísze csak:
Szépség, élvezet, tartózkodás, erő,
Hosszú gyönyört ígérő, robusztus, nagy verő,
Mit hátulról irányít súlyos fara,
Míg felül széles, ám pille mellkasa.
Magját lassan veti a jó szántóvető,
Ám hosszan arat, ha jő a nyáridő.
Csorbuló kaszáját ki-kikalapálja,
S helyét a munkában mindvégig megállja.
Ilyen a férfi, kit megbecsül a nő,
Öröm az néki és szemében nagyra nő.

Mesélik, hogy egyszer Abdal-Malik ibn Marván
[kalifa (685-705)] meglátogatta Leilát [Leila
al-Ahjalíja, omajjád kori költőnő] és különböző
kérdéseket tett fel neki.
Többek között azt is megkérdezte, mik azok a
tulajdonságok, amiket a nők a férfiaktól
elvárnak.
Leila így felelt:
- Legyen orcája olyan, mint a miénk, ó uram!
- Hát még? - kérdezte Abdal-Malik, s ő így
folytatta:
- Hajuk is olyan legyen, mint a miénk.
S mikor Abdal-Malik tovább faggatta, így válaszolt:
- Olyan legyen, mint Te, ó igazhitűek fejedelme,
mert ha egy férfi nem erős és gazdag, nem lesz
szerencséje a nőkkel.
Egy költő így írt erről:
A nők vagyonra, kincsre vágynak,
Daliás, szép ifjakra várnak.
Aki szegény, s haja deres,
Jobb, ha asszonyt nem is keres.

A hímtag különböző méreteiről

A merev hímvessző, hogy jól végezze dolgát,
legfeljebb 12 hüvelyk (három tenyérszélesség),
de legalább 6 hüvelyk (másfél tenyérszélesség)
hosszú legyen. Vannak férfiak, kiké
12 hüvelyk (három tenyérszélesség), másoké
10 hüvelyk (két és fél tenyérszélesség), ismét
másoké csak 8 hüvelyk (két tenyérszélesség).
Aki nem üti meg a fenti mércét, az nem tudja
kielégíteni a nőket.
[Az a szemlélet, amely a hímvessző méreteinek
túlzott jelentőséget tulajdonít, az egész könyvet
végigkíséri.]

Az illatszerek használatáról
(Muszailama [Mohamed vetélytársa] története)

Az illatszerek használata - éppúgy a férfiak,
mint a nők részéről - izgatóan hat a
közösülésre. A nő belélegezve a férfi által
használt illatosítókat, megrészegül, és gyakran
komoly segítséget jelent a női parfüm a
férfiaknak, hogy birtokukba vegyék a nőt.

Azt mesélik Muszailamáról, Kaisz fiáról, az
imposztorról (Allah verje meg ), hogy prófétai
adottságokkal kérkedett és utánozta a Prófétát
(Allah áldja és üdvözítse őt ), amiért ő és sok
más arab magára vonta a Mindenható haragját.
Ez a hazug csaló többször félremagyarázta a
Koránt is. Az egyik szúráról, melyet Gábriel
arkangyal [a hagyomány szerint Gábriel arkangyal
közvetítette Mohamedhez Allah szavait, s ezért
megkülönböztetett tiszteletnek örvend a muszlimok
körében]. Üdvözlet néki, fedett fel a Prófétának.
Allah üdvözítse Őt , azt mondta az őt
meglátogató hitetleneknek: Gábriel velem is
tudatott egy hasonlót. Kigúnyolta az Elefánt
szúrát is [A Korán CV. szúrája a legkorábbi
revelációk egyike, amely Mekka csodás
megmenekülésére utal az Abraha (jemeni helytartó)
által vezetett hadjárat alól. Az említett
hadjáratot a hagyomány a Próféta feltételezett
születési évére, 570-re datálható, de feliratos
emlékek alapján az esemény 547-re tehető.],
mondván: Ebben az Elefánt szúrában én az
elefántot látom. Hogy mi az? Egy négylábú,
melynek farka és hosszú ormánya van, és a
hatalmas Allah teremtménye.

A Kauszar szúrát [a Korán CVIII. szúrája] is
elvitatta. Azt mondta: Drágaköveket adtunk neked
és elsőbbséget bármely más emberrel szemben, de
vigyázz, ne légy büszke erre!
Így forgatta ki Muszailama a Korán különböző
szúráit hazugságaival és csalásaival. Még a
Prófétát is képes volt gyalázni, mikor a róla
szóló történeteket hallotta. Azt mesélték
ugyanis, ha a Próféta kezét egy kopasz főre
helyezte, a haj újra kinőtt, vagy ha beleköpött
egy kiszáradt kútba, az ismét bőségesen ontotta
a friss ivóvizet. Ha beleköpött a beteg szembe,
az visszanyerte látását, és ha egy gyerek fejére
tette kezét mondván "száz évig élj!", a gyerek
megérte azt a kort.

Mikor Muszailama követői ezeket hallották,
megkérdezték tőle: Tudod-e, miket művel Mohamed?
Ő pedig azt válaszolta: Én ennél többet
is tudok! De amikor szerencsétlen kezével a kopasz
fejet érintette, az utolsó szál haj is kihullott,
s mikor a kútba köpött, még az utolsó csepp víz
is elillant. Beteg szembe köpve teljes vakságot
okozott, és kezét a gyermek fejére téve szegény
gyermek azon nyomban kilehelte lelkét.
Lássátok testvéreim, így járnak azok, kiknek
szeme nem nyílik meg a világosságra, és kiket a
Magasságos nem részesít kegyelemben.

Élt az ő korában egy Tamím törzsbeli asszony,
akit Sudzsáának hívtak. Azt híresztelte magáról,
hogy prófétanő, és számos követője akadt a Tamím
törzs férfiai közül. Mindketten hallottak egymásról,
és Sudzsáa így szólt népéhez: "Hogyan is
férne meg két próféta! Vagy ő az igazi, s akkor én
és embereim követni fogjuk; vagy én, s akkor neki
kell az én törvényeim szerint élni."
Mindez már a Próféta halála után történt -
Allah áldja és üdvözítse őt.
Írt hát egy levelet Muszailamának, amelyben a
következők álltak: Nem való, hogy egy és
ugyanazon időben ketten hirdessék az igét. Találkozzunk
hát mi és követőink, hogy próbára tegyük
egymást. Mérjük össze, mi Allahtól ered, s
kövessük azt, ki igaznak bizonyul. Lepecsételte a
levelet és e szavakkal bízta egy futárra:
- Vidd el ezt Jamámába Muszailamának, Kaisz
fiának. Én is követlek harcosaimmal.

Másnap lóra ült és seregei élén futára nyomába
eredt. Mikor a futár megérkezett, üdvözölte Muszailamát,
és átadta a levelet. Ő felbontotta és elolvasta,
felfogta szavait, és igen megrémült. Egyenként
tanácsba hívta embereit, de semelyikük véleményétől
sem lett okosabb.
A legnagyobb gondban volt, mikor egy öreg
lépett elő, és így szólt:
* Ó, Muszailama, nyugodj meg és örvendezz,
atyai tanáccsal jöttem hozzád.
* Szólj hát, s mit mondasz, jó tanács legyen! -
sürgette Muszailama.
Az öreg így folytatta:
* Holnap hajnalban a városon kívül állíttass
egy sátrat színes selymekkel bélelt brokátból.
Áraszd el illatfelhővel, mit olyan illatszerek ontanak
magukból, mint az ámbra és a pézsma. Illatosítsd
rózsával, jázminnal, jácinttal, szegfűvel és
narancsvirággal. Vitess be arany füstölőket tömjénnel
és áloéfával tele, s hogy el ne illanjon sátradból
illatuk, függönyöztesd el a bejáratot. Ha már
a víz is parfümmé változott, ülj trónodra, és küldess
el Sudzsááért, s lásd ott vendégül, de csak őt
egyedül. Ha eljő és egyet szippant abból a levegőből,
megrészegül, majd elalél legott, s elszáll belőle
az ellenségeskedés. Tedd próbára, s ő nem fog
ellenkezni. Ha birtokodba vetted akárcsak egyszer
is, nem fog több gondot okozni sem ő, sem emberei.

* Jól beszéltél. Allahra mondom, jól kigondoltad -
mondta Muszailama, és mindent úgy rendezett,
ahogy az öreg tanácsolta. Mikor látta, hogy
a sűrű illatfelhő még a vizet is megszagosította,
leült és Sudzsááért küldetett. Bevezette a sátorba
és szóval tartotta, mígcsak az az eszét nem vesztette.
Látván ebbéli állapotát, s tudva, hogy nincs más
gondolata, mint a közösülés, így szavalt neki:
* Gyere, ülj fel e díszes ágyra itt,
Neked készült, hogy töltse vágyaid.
Derekad alá kerül puha párna,
Vagy ha akarod, állhatsz kézre-lábra.
Ha tetszik, hajlítsd hátad, mint imához,
Ahogy csak kívánod, úgy látok munkához.
* Tedd meg így is, úgy is! Hadd részesüljek én
is általad az isteni kinyilatkoztatásban! - válaszolt
a prófétanő, s ő nem késlekedett kedvét tölteni
többféleképpen is. Kis idő múlva így szólt Sudzsáa:
* Kérj engem feleségül a törzsemtől, ha kiléptem
innen! - s távozott. Odakinn embereinek azt
mondta: Muszailama meggyőzött az általa hirdetett
igazságról, kövessétek őt.

Muszailama pedig feleségül kérte s kapta Sudzsáát,
s mikor a hozományt követelték tőle, elengedte
nekik annak fejében a hajnali imát. Azóta
nem imádkoznak hajnalban a tamímiták, s ha
kérdezik tőlük ennek okát, mindig azt válaszolják:
Csak a prófétanőnk, aki tudja a valót. A nők
közül soha nem ismertek el mást prófétának,
ahogy egyik költőjük is mondta:
Úgy vesszük mi prófétanőnket körül,
Miként másoknál csak férfi üdvözül.
[A történet hitelességét fémjelzi, hogy a
történetíró Tabari is feljegyezte.]
Muszailama halálát már Abu-Bakr [Mohamed apósa és
az őt követő első kalifa (632-634)] megjósolta,
de Zaid ibn Hattáb volt, aki megölte végül is.

Azt is mondják, hogy egyik követője, egy bizonyos
Vuhsa tette el láb alól; csak Allah tudja, mi az
igazság. Maga Vuhsa így nyilatkozott: "Megöltem
tudatlanságomban az egyik legigazabb embert,
Hamza ibn Abdal-Muttalibot, majd hívőként
megöltem az egyik leggonoszabbat, Muszailamát is.
Remélem Allah megbocsátja egyik bűnömet a
másikért." E szavak azt jelentik, hogy
pogányként megölte Hamzát, de mint muszlim
végzett Muszailamával. Ami a tamímita Sudzsáát
illeti, felvette az iszlám hitet, és feleségül ment a
Próféta egyik követőjéhez - Allah legyen kegyes
hozzájuk. Így végződik a történet.
Az olyan férfit tisztelik a nők, ki kedvüket
keresi, jó tartású és arányos termetével kirí a
többiek közül. Legyen továbbá bátor és nemes,
nem dicsekvő és beszédben kellemes.
Tartsa meg szavát s ígéretét, s csak igazat
szóljon, s mit mondott, állja is.
Aki kérkedik kapcsolataival, nőismerőseivel
és szerelmükkel, csak megvetést érdemel
tőlük. Az effélékről lesz szó a következőkben.

Azt mesélik, élt Mámún [kalifa (813-833), Harun
ar-Rasíd fia] korában s udvarában egy bolond,
Bahlúl [perzsa eredetű szó, jelentése: udvari
bolond] nevű, kinek tréfái gyakran megnevettették
őt és vezírjeit. Egy nap megjelent színe előtt,
s a király éppen jókedvében volt. Leültette s
megkérdezte: Mi szél hozott, te kurafi?
*Téged jöttelek látni, ó uram (Allah tegyen
győztessé mindenek felett!) felelte Bahlúl.
*Hogy megy a sorod, mióta új feleséget vettél a
régi mellé?, kérdezte a király. Mert Bahlúl
nemrég elégedetlenségében második asszonyt is
vett nőül. "Boldogtalan vagyok ezzel is, azzal is -
felelte , s ráadásul a szegénység gyötör.
Tudnád-e rímbe szedni sirámaid?, kérdezte a
király. Bahlúl bólintott és rákezdett:

Szegénység ver láncra, a nyomor meggyötör,
Balsorsom üldöz, s végül vesztemre tör.
Kerül a szerencse, gúnyol már a nép,
Életem fonalát átok tépi szét.
Allah elfordul tőlem, a szegénytől,
Megvetés sugároz sokaknak szeméből.
Régóta szorongat keserűség, bánat,
Ha sokáig így megy, elhagyom a házat.
* Hová készülsz?, kérdezte Mámún.
*Allahhoz és az ő prófétájához (Allah áldja és
üdvözítse őt!) és tehozzád, jó uram, szólt Bahlúl.
* Jól feleltél, aki Allahhoz és az ő prófétájához
menekül, az nálunk szívesen látott vendég.
Aztán így folytatta:
* Tudnál-e versben szólni feleségeidről és saját
helyzetedről?
* Ó, igen, felelte Bahlúl.
* Halljuk hát!, sürgette Mámún, és Bahlúl így
szavalt:

Két asszonyt vettem nőül balga fejjel én.
Miért is panaszkodsz, te kétszer vőlegény?!
Azt mondtam magamnak: egy bárányként fogom
Élvezni felváltva két tejelő juhom.
De jaj, lettem akár egy áldozati bárány,
Magamat két nőstény farkas közt találván.
Egy éjszaka ennek, egy pedig amannak,
Bizony gondoltam már jobb volna kappannak!
Egyik kedvét töltöm - dühös rám a másik,
Nincs már menekvésem, tudom, mindhalálig.
Ha úgy akarsz élni, mint ki szíve szabad,
Gondtalan, boldogan, nőhöz ne kösd magad!
S ha mégis nősülnél, elégedj meg eggyel,
Egy asszony maga is elbír két sereggel."
Miután meghallgatta Mámún ezt a verset,
olyan hahotára fakadt, hogy majdnem eldőlt. Tetszése
jeléül egy arannyal átszőtt köntöst ajándékozott neki.
Bahlúl igen megörült, s boldogan indult útjára,
mely a nagyvezír palotája felé vezetett. Éppen
akkor nézett ki az ablakon Hamdúna és megpillantotta őt.
Így szólt a szolgálójához:
* A Kába Urára, amott megy Bahlúl egy szépséges
arany köntösben. Hogy tudnám vajon megszerezni tőle?
* Úrnőm, te ne tudnád, hogy lehet megszerezni? -
kérdezte a szolgáló.
* Van is egy ötletem, hogy vehetném el tőle -
felelt Hamdúna.
* Ó, úrnőm - mondta a szolgáló -, ravasz kópé
ez a Bahlúl. Az emberek azt hiszik, rajta nevetnek,
holott ő az, aki csúfot űz belőlük. Verd ki a fejedből
a gondolatot, ó úrnőm, nehogy magad ess a
néki szánt csapdába.
* Meg kell szereznem! - mondta Hamdúna, és
leküldte a szolgálót, hogy hívja fel Bahlúlt.
(Allah áldására, aki megszólít, annak válaszolok,
mondta Bahlúl, és követte a szolgálót.
[Aki megszólít téged, válaszolj annak, tartja
az iszlám hagyomány (hadísz), amely Mohamed
állítólagos mondásainak tárháza, s mint ilyen, a
Korán mellett a fontos útmutató egy hívő muszlim
számára.]

Hamdúna köszöntötte és így szólt:
* Bizonyára azért jöttél, hogy gyönyörködj
énekemben.
* Valóban, válaszolt Bahlúl, mert Hamdúna
híres volt szép hangjáról.
* Miután meghallgattál, talán ennél és innál is
valamit?
* Igen, ó úrnőm.
Hamdúna pedig énekelni kezdett olyan gyönyörűségesen,
hogy aki hallotta, szerelmes sóvárgással töltötte
el a szívét. A dalok után felszolgálták az ételeket
és italokat. Bahlúl kedvére evett és ivott.
Ekkor Hamdúna így szólt:
* Ó Bahlúl, azt hiszem, szívesen levetnéd a
köntösöd, s nekem ajándékoznád.
* Ó úrnőm, van annak egy feltétele. Ígéretet
tettem magamnak, hogy aranyköntösömet csakis
annak adom, akivel azt tehetem, amit a férfi a
nővel szokott.
* Tudod te, mi az, ó Bahlúl?, kérdezte Hamdúna.
* Hogy tudom-e?, felelte Bahlúl. * Én, aki
Allah teremtményeit e tudományra oktatom? Én
tanítom az embereket, hogyan kell szerelemben
egyesülni. Miféle örömöket tud egy nő nyújtani,
és hogyan kell a nővel bánni: szerelemre hevíteni
és tüzét eloltani. Ki tudná nálam jobban, ó úrnőm,
megadni egy nőnek, mi néki jár?

Hamdúna Mámún kalifa lánya és a nagyvezír
felesége volt. Kecses és szép volt, termete szabályos.
Senki nem múlta fölül gyönyörűségét és tökéletességét.
Látványától a hős férfiak engedékenyek és alázatosak
lettek, földre szegezték tekintetüket, nehogy
megbabonázza őket az a szépség és báj, mellyel
Allah megajándékozta őt. Aki szemét rajta felejtette,
eszét vesztette. Sokan életüket kockáztatták miatta.
Ezidáig Bahlúl is kerülte a találkozást vele, nehogy
őt is rabul ejtse. De most ő küldött érte, ő
szólította meg, s illett válaszolni. Beszélgetésük
közben Bahlúl többször lesütötte szemét félvén,
hogy nem tud parancsolni szenvedélyének. Hamdúna
égett a vágytól, hogy hozzájusson a köntöshöz,
ő pedig megkérte az árát.
* Mit kérsz érte?, kérdezte Hamdúna.
* Egyesülést, felelte Bahlúl.
* Tudod, mit kívánsz?, kérdezte Hamdúna,
mire Bahlúl így felelt:
* Allahra, senki sem ismeri jobban a nőket
nálam. Őket szeretni életem tartalma. Ismerem
dolgaikat, tudom, mire vágynak. Tudd meg, ó
úrnőm, az emberek különböző dolgokon munkálkodnak,
képességeik és hajlamaik szerint. Az egyik
elveszi, mit adni kényszerül a másik; ez elad, míg
venni kényszerül amaz. Csak én nem munkálkodom
sem ezen, sem azon, magamat a nők szerelmének adom.
Ki szerelemtől beteg, én azt meggyógyítom, kinek
mije szomjas, én azt megitatom.
[Bahlúl válaszának nagy része rímes prózában
(szadzs) íródott.]

Hamdúna elcsodálkozott ezeken a szavakon és
megkérdezte Bahlúlt, tudná-e versbe is foglalni
azokat.
* Igen, felelte Bahlúl.
* Halljuk hát, sürgette Hamdúna, és Bahlúl
szavalni kezdett.
Dolgunkban, sorsunkban vagyunk különbözők,
Ezek szomorkodók, amazok nevetők.
Az egyiknek sorsa hajsza, szomorúság,
A másiknak élte vidámság, gazdagság.
Csak rajtam nincs pénznek, haszonnak hatalma,
Mit érdekel engem török, arab, perzsa?!
Csak a közösülés nékem minden vágyam,
A nőket szeretni biztosan, hibátlan.
Ha kulcsom távol van mindenféle zártól,
Szívem egyre tüzel, olthatatlan lángol.
Itt van - felállt - nézd meg, mily hatalmas termet!
Szomjat olt, tüzet fojt, ha kell, gerjedelmet.
Dörgölődzve ki, s be, combjaidnak közte,
Te Nemes, Bőkezű, Remény s Szemem Tükre!
Megteszem ezerszer! Ha nem megy egyszerre,
Nincs mit szégyelleni, ez a világ rendje.
Vagy bocsáss utamra, tarts magadtól távol,
Gorombán taszíts el, könyörtelen-bátor.
De fontold meg, s ne bánts a kimondott szóval,
Allahra, bocsáss meg, ne gondolj a rosszal.

Bocsáss meg, légy kedves, míg itt vagyok nálad,
Szablya-éles szóval ne sújtsd rabszolgádat.
Ne űzz el, hadd jöjjek hozzád széppel, jóval,
Mint ki szomjazónak hoz vizet akóval.
Siess, fedd fel magad éhes szemeimnek,
Szemérmed ne állja útját élvezetnek.
Add magad kezemre, nem keverlek bajba,
Még ha betegséget varrnál is nyakamba.
Maradok, ki voltam - te is, aki voltál,
Úrnőm mindörökké - én pedig, ki szolgál.
Titkunk mi leplezi? - Nem lesz soha téma,
Megőrzöm titoknak, mint ki süketnéma.
Allah csak tudója annak, mi történik,
Hála néki, vágyam, gerjedelmem érik.

Hamdúna a verset meghallgatva majdnem elalélt
a gyönyörűségtől, s szemét Bahlúl szerszámján
felejtette, mely oszlopként magasodott elő
combjai közül. Azt mondogatta magában tanakodva:
* Megteszem!", majd azt: Nem, mégsem.
Közben erős vágy öntötte el ölét, melyet
maga az ördög táplált. Úgy döntött, megadja
magát s a köntös árát, hiszen úgysem hinné el
senki Bahlúlnak, ha netán eldicsekedne a történtekkel.
Intett neki, hogy vegye le a köntöst és kövesse
a szobájába, de Bahlúl azt mondta, csak akkor
válik meg a köntöstől, ha már vágyát töltötte.
Hamdúna izgatottan oldotta meg övét és indult el
a szobája felé. Bahlúl követte, s azt gondolta
magában: "Álmodom talán vagy ébren lennék?"
Odaérve Hamdúna lefeküdt egy selymekkel tornyosuló
ágyra, s minden ízében remegve húzta fel
combjain a ruhát.

Minden szépség, mellyel Allah halmozta el
Hamdúnát, Bahlúl kezei közé került. Először kecses
kupolaként ívelő hasát pillantotta meg, majd
legelésző szemeit a köldökén pihentette, mely
gyöngyként rejtezett kelyhében. Lefelé folytatva
a kalandozást, a természet egy szépséges alkotására
bukkant, s csodálattal adózott a fehér és formás
comboknak is.
Közelebb húzódott, simogatta, ölelte, csókjaival
árasztotta el, míg Hamdúna eszét nem vesztette,
s Bahlúl hímtagját megragadta. Ekkor Bahlúl
így szólt:
* Úgy látom úrnőm, igencsak magadon kívül
vagy, zavartnak látszol!
* Ó, te kurafi! Allahra mondom, úgy érzem
magam, mint egy tüzelő kanca, és te még tovább
szítod tüzemet szavaiddal! És micsoda szavak! Hát
nem tudod, hogy az ilyen szavak még azt a nőt is
lángra lobbantanák, aki egyébként Allah
legtisztességesebb teremtménye? Vesztemet okozod
verseddel és szavaiddal!
* Hogyan tüzelhetnél, mikor férjed is van?,
vetette közbe Bahlúl.
* Ó, hát nem tudod, hogy egy nő éppúgy tüzel
egy férfi láttán, mint a kanca, ha csődör kerül a
közelébe, még akkor is, ha az nem a férje? A
különbség csupán annyi, hogy a kanca csak az év
egy bizonyos szakában engedi magához közel a
csődört, míg egy asszonyt mindig rá lehet venni
szerelmes szavakkal. Engem most egyformán hatalmába
kerített természetem s szavaid ereje. Siess
hát, míg a férjem távol, mert bármikor megjöhet.
Bahlúl ekkor így szólt:

* Ó, úrnőm, ágyékomban olyan fájdalmat érzek,
mely megakadályoz abban, hogy fölébed kerekedjek.
Légy te hát a lovas, s vedd a köntöst!
Aztán lefeküdt, ahogy a nők szoktak, s vesszeje
oszlopként tört a magasba. Hamdúna felpattant a
nyeregbe, s kezei közé véve Bahlúl vesszejét,
nézegetni kezdte. Csodálattal töltötte el annak
duzzadó nagysága, s így szólt:
* Ez a csábítás ördöge, s megannyi bajnak forrása.
Ó, Bahlúl, sohasem láttam ennél hatalmasabbat!
Feszes fejét szeméremajkaihoz dörzsölte, míg
azok szólásra nem nyíltak: jer be hát! Ekkor Bahlúl
megkezdte az előrenyomulást, a szultán lánya pedig
lejjebb ereszkedve segített, amíg teljesen el
nem tűnt a szeme elől.
* Allah bujává tette a nőket, és fáradhatatlanná
a bujálkodásban!, szólt Hamdúna, aztán olyan
táncba kezdett farával, amilyet a szita jár a nők
kezében. Ringatta magát jobbra is, balra is, előre
meg hátra. Addig lovagolt a szultán lánya Bahlúl
vesszőparipáján, míg az élvezet csúcsaira együtt fel
nem értek. Ebben a pillanatban a vulva úgy szívta
magába a hímvesszőt, mint egy kisded anyja emlejét.
A gyönyör egyszerre árasztotta el őket, s mindketten
hevesen megrázkódtak.

Aztán Hamdúna óvatosan megfogta, szép lassan
kihúzta, s jóleső érzéssel tekintett rá.
* Így cselekszik, aki férfi!, mondta, miközben
megtörölgette egy selyem kendővel.
Mindketten felkeltek, s Bahlúl indulni készült.
Ám Hamdúna megállította:
* Hát a köntös?
* Te ültél a nyeregbe, s még ajándékra vársz?
* De hát te mondtad, hogy fájdalmaid meggátolnak,
hogy nyeregbe szállj!
* Bánom is én, mondta Bahlúl. * Az első
neked, a második nekem, aztán tiéd a köntös, s
bocsáss utamra.
* Ha egyszer megtörtént, miért ne történhetne
meg másodszor is? Azután úgyis elmegy, gondolta
magában Hamdúna és lefeküdt. Bahlúl
azonban így szólt:

* Csak akkor, ha teljesen levetkezel.
Hamdúna hamar meztelenre vetkőzött, és Bahlúl
elámult szépsége láttán. Sorban megcsodálta
minden porcikáját; fenséges combjait, hasát, köldökét,
duzzadó kebleit, melyek jácintként rezegtek.
Nyaka, mint a gazelláé, szája, mint egy gyűrű,
ajkai vörösek, mint a véres szablya. Fogai, mint
gyöngyök, orcái rózsák, szemei feketék,
mandulavágásúak, szemöldöke ébenfekete, s mint egy
szépen kerekített nún.
[Az arab "n" betű neve. A betű egy félkörre
emlékeztet.]

Homloka, mint a telihold az éjszakában.
Bahlúl ölelte, csókolta ahol érte, szomjasan
szürcsölte ajkai nedvét. Hamdúna félig ájulatban
nyögdécselt, sóhajtozott, agyát köd borította el,
szemére fátyol ereszkedett, s mikor Bahlúl
legtitkosabb rejtekeit is csókjaival borította
be, szinte teljesen megdermedt. Bahlúl szerelmes
pillantásokat vetett arra a bíbor csarnokra,
mely szépségével minden férfiszemet megigéz.
* Ó, férfiak veszte!, kiáltott fel, s tovább
ölelgette, míg Hamdúna szenvedélyének hullámai oly
magasra nem csaptak, hogy megragadta Bahlúl
hímtagját és bevezette vulvájába. Most Bahlúlon
volt a sor, s addig csapdosta törőjét a mozsár
aljához, míg mindketten megtörten, de egyszerre
szálltak fel a gyönyörök kertjébe.
De Bahlúl ismét menni készült.

* Hát a köntös?, kérdezte Hamdúna.* Lóvá
akarsz tenni?
* De hiszen még nem is fizettél érte! Először a
Te kedvedre történt, másodszor az enyémre, a
harmadik legyen a köntösért.
Közben levetette a köntöst és Hamdúna elé
helyezte. A kalifa lánya ismét felfedte magát és így
szólt:
* Tégy, amit akarsz!
Bahlúl fölébe kerekedett és egyetlen mozdulattal
helyezte vissza köpüjét a már ismerős edénybe.
A jól végzett munka öröme ismét egyszerre röpítette
őket a magasba.
Aztán Bahlúl felállt, és a köntös nélkül távozott.
A szolgáló pedig így sopánkodott:
* Ó, úrnőm, hát nem megmondtam? Agyafúrt
ember ez a Bahlúl, ne próbálj túljárni az eszén. Az
emberek úgy vélik, tréfát űznek vele, pedig ő járatja
velük a bolondját. Miért is nem hallgattál rám?!
* Elhallgass! Ami megtörtént, megtörtént.
Minden vulvára felíratott annak a neve, aki
birtokába veheti, akár szerelemből, akár
csalárdságból.
[Utalás a hagyomány egyik sorára: "Minden
embernek a homlokára van írva a sorsa..."]
Ha Bahlúl neve nem lett volna odaírva, sohasem
érte volna el célját sem ő, sem más, még ha
a világ összes kincsét is ígérte volna.
Miközben így beszélgettek, valaki megverte a
kaput.

* Ki az?, kiáltott ki a szolgáló.
* Bahlúl, szólt a hang kívülről.
Hamdúna összerezzent a név hallatán.
* Mit akarsz?, kiáltott ki a szolgáló.
* Egy korty vizet, ha adnál, válaszolt Bahlúl.
A szolgáló kivitte neki a vizeskorsót. Bahlúl
ivott egy keveset, aztán, mintha véletlenül
történne, elejtette a korsót, mely ezer darabra tört.
A szolgáló becsapta a kaput, Bahlúl pedig leült a
ház elé.
Időközben megérkezett a ház ura, a nagyvezír,
s csodálkozva kérdezte:
* Mit keresel te itt, Bahlúl?
Bahlúl így felelt:
* Ó, uram, erre tartott utam, s közben erőt vett
rajtam a szomjúság. Bekopogtattam hát, kijött a
szolgáló s innom is adott, de a korsó kicsúszott a
kezeim közül és ezer darabra tört. Úrnőnk pedig,
Hamdúna, a te feleséged, kártérítésként elvette
tőlem a köntöst, amit urunk, a szultán ajándékozott
nekem.

* Hozd ki neki a köntöst!, szólt be a nagyvezír.
Hamdúna kijött, s a férje megkérdezte tőle,
igaz-e, amit Bahlúl mondott. Hamdúna kezeit
összecsapva felkiáltott:
* Mit tettél, ó Bahlúl?!
* Én a bolond szaván szóltam az uradhoz, szólj
Te, mint egy bölcs!
Hamdúna pedig leleményességét csodálva visszaadta
a köntöst, s ő útjára ment.