X
 

   
  Mátészalkai MTK Asztalitenisz Szakosztálya.  
     
 
 
 
A Ping-Pong suli
  Játékosaink
  Galéria
  Edzések bemutatása
Asztalitenisz Történelem
  Asztalitenisz története
HEGTIBWOOD ÜTŐFÁK
  Ütőfák bemutatása
  Hegtibwood galéria
  Ütőfák alapanyagai
Különleges ütőfák
  Ütőfák történelme
linkek
  Asztalitenisz linkek
Magunkról
  Magunkról
  Játékosaink
  Elérhetőségünk
  Támogatóink
  Galéria
Megyei I.osztály
  Sz.Sz.B. Megyei I oszt. eredmények
Ranglisták
  Sz.Sz.B. Megyei I.oszt.
  Országos újonc fiú
  Sz.Sz.B.Megyei I.oszt.egyéni rangsor
Sportszer vásárlás
  Internetes vásárlás
  Sportszer
  Bazár
 
 
Ütőfákról
Gyarmati Sándor írása az üt?fákról
Az asztalitenisz játékot, kés?bb sportágat a kb. 100 éves története alatt, miközben Európában elterjedt, legjobban az üt?
anyaga determinálta. A kialakulás korában fa, pergamen, parafa, a klasszikus játék korában fa gumiborítással, majd szi-
vacsborítással, jelenleg a fa szoftborítással jelemzi. A fával, mint anyaggal érdemes foglalkozni, hiszen a terem, az asztal, a labda adott, de az üt?t a játékos választja ki. A pingpong üt? viszonylag egyszer? sporteszköznek néz ki, amely falemezek összeragasztásából áll, de ez csak a látszat. Valójában nagyon sokszámú faanyagnak, formának és gyártási technológiának az eredménye. Emellett mindenféleképp a gyártók üzletpolitikája, konkurrenciaharca is jellemzi. A felhasznált faanyagok általában trópusi fák, pl. Limba, Samba, Abachi, Okume, Koto, Esche, Pappel, Nusbaum, Sipó, Oregon, Fuma, Ajus, Walnut, Hinoki, Shina, Balsa, Mahagoni, de újabban a nehezen kiszáradó skandináv nemesfeny?ket is használják. Egy általánosan bevált 5 réteg? "allround" üt? anyagai pl. a Limba-Koto-Abachi-Koto-Limba. Egy üt?nek a mai szabályok szerint 85 %-ban fából kell lennie, ebben eltér a teniszüt?kt?l, melyeknél már dominál a m?anyag és a könny?fém. A fák rétegeinek egymást keresztez? szálirányú elrendezése, vastagsága, a ragasztóanyag, az összepréselés nyomása, h?mérséklete, ezek mind befolyásolják az üt?fa tulajdonságait. A rétegek láthatók, a vastagságuk mérhet?, de a ragasztóanyag milyensége, a ragasztás nyomása, h?foka szigorúan gyári titok. Nézzük meg, milyen cél érdekében készül ez a sporteszköz ?
A játékos agyának, izmainak, reflexeinek, begyakorlott mozdulatainak végrehajtója az üt?, amely akár 300 km/óra sebességgel és 3000 fordulattal percenként küldi a labdát az ellenfél térfelére,a poén megszerzése végett. Els?sorban a játékostól függ, hogyan jut át a labda, kiválasztva a végtelen sok ütésmód egyikét, igyekszik a legegyszer?bb és leghatásosabb módon végrehajtani, ám a végrehajtás eszközei az üt?fa és a borítás. Ez esetben csak az üt?fákkal foglalkozunk remélve, hogy hasznos lesz a játékosok és az asztalitenisz sportot kedvel? amat?rök részére is,amennyiben segít kiválasztani az egyén stílusához a legmegfelel?bb fát, ha már az megvan,segít megtartani a hitét a választásban, segít a fa állagának meg?rzésében, segít a számtalan katalógus adatainak értelmezésében. Többnyire egy-egy sportüzlet egy-egy márkát favorizál, ennek megfelel?en jobb pontértéket adva a kiszemelt márkának. A kiválasztásnál ezért érdemes több katalógus adatait összevetni. Az üt?fakészítés vitathatatlan mesterei a svédek. A Stiga, Banda, Donic, Yasaka, Skitt jól hangzó nevek. A német márkák a Schildkröt, Joola, Changi, Hanno, Taico, Andro, Imperial, Higra, Magnum, Tibhar. Francia márka a Banco. Angol márka a régi híres véd?fa, a Barna, a magyar Barna Viktor jóvoltából. A japán óriáscég a Butterfly, mely nagymértékben részesedik a világpiacból, elit márka a Nittaku és a TSP is. Óriási lehet a tízmilliós versenyz?gárdát ellátó kínai üt?gyártás is, de ?k az európai piacra nem tudtak vagy inkább nem akartak betörni.
Lehet, hogy kár volt nemzetek szerint csoportosítani a márkákat, mert mint az üt?borításoknál is, itt is gyakoriak az összefonódások a cégek között. Sok ilyen feliratot láthatunk, hogy "designed in Germany, made in Japan". A katalógusok az üt?fák tempóját és kontrollját adják meg 1-t?l 10-ig vagy 10-t?l 100-ig terjed? skálán. Fontos, hogy mindezt egy közepes, 1.5-1.7 mm-es borítás használatánál értik.A tempóérték viszonylag egyszer? dolog, még mérhet? is. Nem függ a faanyagok puha vagy lágy voltától, ellenben függ az üt? merevségét?l és a súlyától. Jó próba, ha megkopogtatjuk a fát, a gyors fának magas, a lassúnak mély a hangja. A kontrollérték egy fánál nem mérhet?, majdnem szubjektív dolog. A labda visszajelzésnek (a labdaütközés átvitele a fától a kézhez) és az üt?pontosságnak (egyforma labdasebesség az üt? minden pontjáról) a kombinációja. Az er?sen rugózó, elasztikus fák jelent?s labdavisszajelzéssel bírnak, míg az üt?pontosság fels?bb értékeit a merev fák érik el. Némelyik katalógus utal erre is és megadja, hogy elasztikus, középmerev vagy merev a fa (a Joola még pontértéket is ad). Mondhatnánk, hogy egy labdavisszajelzés és az üt?pontosság optimális aránya jelenti a kontrollját, a precizitását az üt?nek, de ez nem ilyen egyszer?. Van, aki az elasztikus üt?ket szereti, van, aki a merevet és ez a játékstílusát is meghatározza. Pörgetni az elasztikus üt?vel lehet igazán, szinte még az ütközés után is irányítható a labda ,(az üt? és a labda érintkezési ideje hosszabb), míg a merev üt?r?l azonnal elpattan. Droppolni, nagy sebességgel kompromisszum nélkül ütni a merev üt?vel jobb. Az üt?pontosságot is ellen?rizhetjük, ha leejtünk egy elasztikus üt? közepére egy labdát, majd a szélére, azonos magasságból, a szélén a felére sem ugrik fel, mint középen. A merev üt?nél jobb a helyzet, ugyan ott sem egyformán pattan fel, de kevesebb a differencia, ezért "lövi" vissza a droppoláskor pontosabban, mert nem függ annyira attól, hogy hol találja el az üt? a labdát, vagyis az üt? nagyobb felületér?l egyforma az elpattanás sebessége. El?szeretettel szoktak a Carbon, Kevlar vagy Vectran fiber-betétes üt?knél úgynevezett találkozási köröket rajzolni, melyen belül gyakorlatilag egyforma a visszaugrás sebessége. Mindjárt odarajzolják a tiszta fa üt?körét is, amely bizony feleakkora. Még egy el?nye van ezeknek a betéteknek, szinte törhetetlenné teszi az üt?ket a szilárdságuk miatt. Számszer?en egy merev támadó üt?nél kb. 24 millsec. alatt lezajlik a rezgés a labdával történ? érintkezés után, a hajlékony üt?k kb. 40 millsec. alatt, míg egy "allround" üt?nél szintén 40 millsec. alatt, de nagyobb hullámokban, amit a tenyér jobban érzékel.
Meglehet?sen átértékelte a Klampár József által kitalált és Tibor használta nedves ragasztás, azaz a "becsörgetés" a sebesség és kontrollértékeket. A módszert nagyon sok versenyz? alkalmazza és egy "allround", tehát közepes sebesség? üt?vel vidáman elérik a támadó üt?k sebességértékeit, meglehet?sen jó kontrollérték mellett. A megszokott és szeretett régi, 10-20 éves "allround" Stigákból emiatt lehet a mai kornak és játékgyorsaságnak megfelel? "er?gépeket" csinálni. A játékos szempontjából nem közömbös, hogy kisebb er?feszítéssel is gyorsabb lehet a labda, ez érthet? a napi többórás edzések, állandó versenyzések mellett. A támadó üt?k általában nehezebbek, ha erre még egy tubus ragasztóval felragaszt oldalanként egy-egy maximum vastagságú szoftot, hát csak gy?zze felemelni, nem hogy villámgyorsan játszani vele, emellett sokkal érzéketlenebb, mint a becsörgetett "allround" üt?. A nedves ragasztás gyakorlata keményen tartja magát, csak néhány egészségre ártalmas oldószer, ragasztó használatát tiltották meg a nemzetközi versenyeken. A gyárak viszont örülnek neki, hiszen így jobban fogy a fa és a borítás is, nem beszélve a kerékpárgumi-ragasztót gyártó két magyar cégr?l, amelyek már régen az asztaliteniszez?kb?l "élnek". Néha ugyan petróleum keveredik az oldószerekbe és verseny közben lejön a borítás, még jobb, ha meg sem ragad. A külföldi, e célra gyártott ragasztók homogénebbek, jobbak, a sort egy "belga méznek" nevezett oldat vezeti, amely minden tekintetben kit?n?. A fát meg lehet védeni az agresszív oldószerek káros hatásától,a "kiszálkásodás" ellen vékony lakkozással, a borításnak 50 játékórában adják meg a "lejátszását", ennyit talán így is kibírnak.
Egy magára adó üzlet áruválasztékát átnézve, 13 márkából 72 fát kínál eladásra. Emellett, hogy választani is tudjon a vev?, egységtáskáket lehet bérbe venni, nem is nagy összegekért és mondjuk 10 üt?fát variálhatunk 10 féle borítással, ebb?l biz- tosan megtaláljuk az egyéniségünkhöz legjobban ill? üt?t. A piac megszerzésére irányuló törekvések nem ismernek határokat. A nyeleket végtelenül színes variációkkal, ragasztott lemezekb?l készítik. A mottó: ne tudják kopírozni. Igaz, ami igaz: manapság csak azt lehet eladni, ami kell?en felt?n?. Volt olyan üt?, amelynek nyelében egy fémcsavarral állítani lehetett a balanszot. Csinálnak aszimetrikus formájú üt?t vagy gitár alakút (Tinhar Swing). A Tibhar Patrick Chila vagy a Waldner Light üt?knél a küls? lap felülete is lemezcsíkokból készül, ráadásul kékszín?, talán kevésbé szálkásodik. A Nittaku Jie Schöpp üt? egyik oldala gyorsabb a másiknál, ugyanilyenek a Carbon Kevlár üt?k, a carbon-betétes oldal gyorsabb a kevlár-betétesnél. A Donic cég rájött, hogy fogynak és drágák a trópusi es?erd?k fái, ezért a lassan szétszáradó, nagy gyantatartalmú skandináv feny?ket is felhasználják (pl. Donic Waldner Offensive). Jó ez az üt?, de hogy nem találnak kés?bb 30-40 éves m?köd? darabokat, mint a Stigák esetében, az biztos, mert el?bb-utóbb szétmennek. Folytatva a különleges megoldásokat: a Skitt Skyline sorozat csak a középs? réteg vastagságát változtatja. Ilyen a TSP Balsa-Glassfiber sorozat is, a középs? Balsa-fa vastagságát változtatva a defensive-t?l az offensive-ig az egész palettát átfogja, a teljes üt?vastagság 2,5-6,5 mm-ig terjed. A Stiga metal-oxid bevonattal látta el egyik üt?jét, hogy védje a ragasztó oldószerét?l (emiatt tovább tart a nedves ragasztás hatása). A rétegszám "bajnoka" a Stiga Dyna Power a maga kilenc (9) rétegével. A Tibharnak van viszont egy 9 mm vastag egyréteg? Hinoki fából készült üt?je. Meglehet?sen érdekes a Nittaku Air-Play sorozata, ezeknél a középs? réteg egy kínai magashegyi fafajta, csíkokra vágott, szárított és ragasztóval összepréselt elegyéb?l áll.
Van egy nézet, mely szerint meg kell szokni egy üt?t, a változtatás csak ront a teljesítményen. Ez csak részben igaz, mert ha nem a számunkra legjobbat szokjuk meg, akkor egész életünkben 3-4 poénnal rosszabbak lehetünk. Próbálni sok fajtát kell és csak tényleg azt megszokni, amelyet a legjobbnak érzünk.

Újdonságok az üt?fa-gyártásban

Az általam legjobbnak tartott svéd üt?fagyártás mindig is élenjárt a fejlesztésben, a gyártásban. A Stiga fejlesztette ki a már mindenki által átvett nyélformákat:
- homorú (Hans Alser, Legend, Master)
- egyenes (Stellan Bengtsson, Peter Karlsson)
- anatómikus (Tickan Karlsson)
- kúpos (sokak által kedvelt, Kjell Johansson, Erik Lindh).
Nagyon fontos, hogy a gyerekjátékosok kisebb tenyeréhez kisebb átmér?j?, vékonyabb nyél való. A Stiga Mater és a Peter Karlsson ilyenek. A Tibhar és a Joola könnyebb súlyú, kisebb méret? üt?ket is gyárt ilyen célra.
A nagy sláger : - allround ( A Stiga Allrounddal nyert 1971-ben Nagoyában Stellan Bengtsson világbajnokságot. A hatvanas éveket kétségtelenül ez a márka uralta).
A hetvenes években a kistestvér, a Banda dominált könny? üt?ivel és Waldnerrel, 1978 után a Donic vette át a vezetést Mikael Appelgren és Jörgen Persson vezényletével, majd Waldner is idepártolt. A Stiga fejlesztette ki a viszonylag könny? támadófát, az Offensive Wood-ot és a merev találati pontosságú Clipper Wood-ot. Ma sem állt meg a fejlesztés, de a múltból táplálkozik. Az élversenyz?k keresik és sokan játszanak a régi tojás vagy kocka Stigákkal, mert ezek az üt?k fejnehezek (természetesen a kit?n? kontrolljuk miatt is használják). Mit jelent ez? Kevesebb energiával játszhat a játékos, mégis igen gyorsan. F?leg a csuklóból végrehajtott fonák ütéseknél. A magyarázat az üt? "súlyvonala" (ha az üt?fát egy vonalzó élére fektetjük, sem a nyele, sem a feje nem billen, egyensúlyban van) messzebb kerül a csuklóizülett?l, a nyélt?l, n? az er?kar, az ütés ereje. Ugyanezt elérhetjük, ha üreges nyelet képezünk ki, mivel könnyebb a nyél, így szintén az üt? feje felé tolódik a súlyvonal.
Újabban a Donic kezdte a sort a nyélkönnyítéseknél a jobb rezonancia érdekében. A nyél közepéb?l kimunkáltak egy keveset -a nyéllel párhuzamosan- majd egyb?l jónak tesztelték,ez volt a Waldner Dicon (direct controll) 1995-ben. Nem is olyan régi, 1996-os a Stiga WRB szisztémája. Ennél a megoldásnál a két üvegbetéten keresztülláthatunk, tehát a lapban is horony van a nyélnél. Tipikus eset, amikor két legyet ütnek egy csapásra, az üreges nyél mint egy rezonátor, feler?síti a rezgéseket, érzé- kenyebbé is válik az üt?. Fél-fél pontot nyernek csak a tempó és a kontroll javára, de aki már játszott ilyen üt?vel, nagysze- r?nek fogja találni. Valószín?leg az Ehrlich Stiga volt az els? üreges nyelü üt?. Amellett, hogy kifurkálták a nyelét, még belülr?l is hornyos volt, s?t a vége ferdén le volt csapva (mindez már jelent?s könnyítés is). A Stiga levédte a teljes üreges nyelet, a Donic erre kihozta a Senso nyeleit. Ennél a lap nincs megbontva, csak a nyélben van egy hátul nyitott nyílás. Ha hosszú és kis átmér?j? - a sebességet növeli (V1 típus), ha nagyobb átmér?j? és rövidebb - akkor a kontrollt (V2 típus).

Hogyan öregedik el egy üt?fa és mivel akadályozhatjuk, lassíthatjuk ezt a folyamatot ?

- Borítás lehúzásakor kiszálkásodik a lap.
- Nyesésnél, pörgetésnél érintkezik az asztallal, a szélei sérülnek.
- Leggyakrabban el?forduló hiba, hogy a kéz nedvességét?l a nyélnél lev? rádiusznál felpuhul a fa, szinte szivacsossá válik, el?ször a bels? réteg, majd a küls? keményebb lemezek is. Innen indulnak ki a repedések lap irányában, párhuzamosan a nyéllel, ez az állapot észrevehet?, és jó figyelni rá. Az üt? ilyenkor a normálistól eltér? módon hajlik, mozog a nyelénél.
Az üt? szétvert széleit is lehet javítani, s?t, a körben rávitt anyag véd a további károsodástól. Ilyenkor már nem kell félni, hogy nem tud lélegezni, kiszáradni a fa: mire idáig eljut, rendszerint csontszáraz, a rávitt anyag csak véd a további nedvesség fevételét?l. A fa él?, organikus anyag, óvni kell a nedvességt?l és a hirtelen h?hatásoktól. Egy újonnan vásárolt üt?fa 5 grammot is veszíthet súlyából, míg kiszárad.
Egy jótanács: használat után vegyük ki otthon az üt?t a tokból, hogy érje a leveg? a nyelénél. A nyél nagyon fontos, hiszen az "érzést", a rezgést közvetíti közvetlenül a tenyérbe. Általában 100 mm hosszú egy átlagos nyél, de található 103 mm-es: aki nem fogja szorosan a tövénél az üt?t, az örül a hosszú nyélnek. Vannak versenyz?k, akik az üt? nyelét a tenyerükhöz igazítják, ez érthet?. Jónyer István is ilyen volt.
Az üt?vastagságról: a véd? üt?k vékonyabbak, kevesebb réteg?ek. Az "allround" üt?knél bevált az 5,4 mm, de a régi nagyfej? Stigák általában 5,6 mm-esek. Annyira jó volt ez a vastagság, hogy a Stiga-gyár 50. évfordulóját ünnepelve kihozta a híres "allround" fájának a jubileumi sorozatát számozott, limitált példányszámban, régi technológiával, kézimunkával, a raktárban pihentetett régi fákból, 5,6 mm-es vastagságban. A három "névadó" Stiga-játékos, Hans Alser, Kjell Johansson, Stellan Bengtsson 9 világbajnokságot és 24 Európa-bajnokságot nyert az "Alround Wood"-dal. Az offenzív üt?k 5,4 mm-sek a kevésbé merev fajtáknál, de a mereveknél pl. a Butterfly Moonbeam vectran fiber-betétes üt?nél a 7,2 mm-t is eléri és csak 90 gramm súlyú. Az üt?k súlyáról is ejtsünk néhány szót. Jómagam amat?r vagyok, de legalább olyan szenvedéllyel szeretem ezt a sportot, mint a versenyz?k. Mivel nem ragasztok minden játék el?tt, törekszem a gyors, de még érzékeny fákra, pl. a Stiga Offensive Evolution, Donic Dicon, Donic Powerplay, Banda Waldner Offensive. Ezek 2,1 mm-es szoftokkal megfelel? gyorsak és érzékenyek, mindamellett 85 grammnál könnyebbek, plusz 2x40-45 gramm a borítás, plusz a ragasztó súlya, amely akár 5 gramm is lehet, így már 175 grammnál tartunk. Számomra kisfej? üt?knél ez még elviselhet?, nehezebbt?l fáj a csuklóm, de most jön az érdekesség: egy jubileumi Stiga Allround fát tojásfej?re alakítottam. 95 gramm lett a fa, borítással együtt 185 gramm és nem jelez a csuklóm, hogy nehéz, mert kisebb er?vel, energiával megütve a labdát, meglehet?sen gyors lett az üt? (a tömege és a nagyobb er?kar miatt) és még érzékenyebb is, mint az offenzív üt?k. Az üt?k súlya általában 70-110 gramm között van. Véd?fáknál kimondottan jó a 90-110 gramm (a régi Barna-fák nehezebbek voltak), mert egyik oldalra a pehelykönny? szemcsét ragasztva az összsúly még így sem sok. A támadó üt?knél csak a játékos csuklójának a teherbíró képessége a határ, de a túl nehéz üt?vel, a szinte alig látható villámgyors mozdulatokat nehéz végrehajtani. A maximum vastagságú borítások is nehezek a vastag szivacsrétegük miatt. Offenzív fára ragasztva többet árt az ember saját magának, mint az ellenfelének, ugyanakkor egy "allround" fán "becsörgetve" jól használható. Egy maximum szoftnál már jobban érvényesül a borítás tulajdonsága, mint a fáé. Egyszer próbaképpen egy Jie Schöpp véd?fára maximum szoftot ragasztottam, és elég gyors, de érzékeny üt?t nyertem.

Most végül az üt?fákkal kapcsolatos kérdéskör legérdekesebbje következzen

- Misztikum vagy valóság a 20-40 éves, sokat játszott fák értéke, használhatósága ?
- Megér-e valójában egy (Tony) Larsson, Mellis, (Tage Flisberg) Flisan, (Marita) Neidert vagy (Alex) Ehrlich Stiga 1.000 - 1.500 német márkát ?
- El?ször is ezek az üt?k nagyon jól voltak elkészítve, ha ilyen hosszú ideig versenyszer? használat mellett sem mentek szét. A Hanno együttm?ködve a Stigával kezdte a sort, majd a Stiga 1958-59 -t?l 1965-ig gyártotta ezeket a mindent kibíró, utánozhatatlan fákat. Természetesen kézi munkával és természetes körülmények között kiszárított fákból. A szerszámgépek legprecízebb öntvényeit sem kemencében öregbítik, hanem évekig nyugton hagyják: ez a legjobb módszer, a fáknál is a legcélszer?bb, a régieknél ezt alkalmazták.
- Másodszor is a jó min?ségeknél már nem lehet sokkal jobbat készíteni, itt már kis min?ségjavulást is nagyon meg kell fizetni.
- Harmadszor: ha valaki ezzel keresi a kenyerét, akkor áldoz is rá.
- Negyedszer: a lelki tényez?k sem elhanyagolhatók, ha egy nagynev? el?d jól játszott azzal a fával,akkor már biztosan nem a fán múlik, ha nincs jó eredmény.
- Ötödször (és ez a misztikum): tényleg nagyon jók ezek az öreg, sokat játszott fák, "asztalra húznak", azt mondják, valóban alig lehet rontani velük.
- Hatodszor: még a sorozatban igen precízen gyártott fotóobjektívek teljesen azonos típusai között is van különbség, hát még a faanyagok között. Még ha válogatják is, akkor sem teljesen egyforma az a lemez, amib?l az üt?k készülnek. Nem mindegy, hogy a farönk melyik részéb?l kerül feldolgozásra, így tulajdonságaik sem egyformák. A fennmaradt régi "nagynev?" üt?k is bizonyos kiválasztódáson mehettek keresztül és amelyik egy nagy játékoshoz került, az a legjobbak közül való volt.
- Hetedszer: ezek vastag, 5,6 - 5,8 mm-es fák, kocka vagy tojásfej?ek, de mindenképpen fejnehezek, tehát már eleve csak jók lehetnek a gyorsaság szempontjából, az utánozhatatlan egyedi gyártás és a felhasznált válogatott fák biztosítják a különleges érzékenységet.
Megkérdezhetnénk: ma kézi technológiával miért nem lehet ugyanolyan jót készíteni ? Mert készítenek ma is kiváló heged?ket is, de egyik sem Stradivari.
Ennyi lehet a magyarázat, amely sok kérdést nyitva hagy, de hát nem kell és nem is lehet mindent megérteni, mert ha oda a misztikum, akkor oda a legenda is, anélkül pedig szegényebb lenne a sportág maga is. Befejezésül az üt?fákhoz kapcsolódó furcsa embercsoportról, a gy?jt?kr?l is ejtsünk néhány szót. Ha látszatra nem is normálisak, azért figyeljünk oda rájuk. tíz, húsz, harminc üt?vel nem lehet egyszerre játszani, de egymás után sem, tehát a logikát kizárhatjuk. Marad az érzelmi, esztétikai köt?dés és a birtoklási vágy, de az egészben a megszerzés öröme a legnagyobb. A legértékesebb viszont, a megszerzést megel?z? tájékozódás, ismeretgy?jtés, melynek mélységét, nagyságát csak a hobbiból történ? érdekl?déssel lehet megérteni.
Figyeljünk a gy?jt?kre, sokat értenek a fához !

Részlet az Asztalitenisz cím? újságból
Köszönet Benyák Mártonnak aki a rendelkezésemre bocsájtotta ezt az írást, és Gyarmati Sándornak, aki megírta!



Galéria

Kapcsolat
Név:
E-mail:
Üzenet:

Kapcsolódó linkek
Ütőfák történelme